Song of Myself

2011

» 2012.01.22. 21:35

"És örökké ott lesz a váltás G-dúrból E-mollba"

Ez mit jelenthet?

azt tudom, hogy akkordok:D de hogy van-e valami külön értelmezése?
gunther92
Újonc
 
Hozzászólások: 157
Csatlakozott: 2009.04.12. 22:18
Tartózkodási hely: Szeged

» 2011.12.29. 02:01

Leinikki írta:Tetszik nagyon a fordításod, moesko:) Én is meg akartam próbálkozni vele, de valahogy nem kerítettem rá sort, lehet, hogy most már nem is fogok.

Egy apró megjegyzés: én az "All that great heart lying still"-t másképp értelmeztem, valahogy így: Mind azon nagyszerű szívek nyugalomban (still) fekszenek/hevernek (lying). Persze érdekesebb úgy, hogy a lyingnak két értelme is van ilyen formában, csak nem tűnik indokoltnak, hogy hazugok legyenek a nagy szívek. Meg a stillnek is a másik értelmét használnám.


Ezen a ponton kellett a legjobban törnöm a fejemet: ) Az egyik legzseniálisabb két sor, amit Tuomas valaha írt. Egyértelműen kétértelmű, és sajnos nem vagyok elég jó fordító ahhoz, hogy ezt átültessem. Lehet csendben pihenés és hazugság éppúgy, végül emiatt döntöttem a hazugság mellett:

All that great heart lying still
In silent suffering

A csendben pihi-csendben szenved... Nem tudom, nekem a csendben szenvedés inkább a hazugság következményeként logikus: ) De pont ezért tartom az album legremekebb pontjának ezt a dalt, mert ezt tényleg sokféleképp lehet látni: )
moesko
Admin
 
Hozzászólások: 1117
Csatlakozott: 2006.04.18. 14:25

» 2011.12.28. 18:10

Tetszik nagyon a fordításod, moesko:) Én is meg akartam próbálkozni vele, de valahogy nem kerítettem rá sort, lehet, hogy most már nem is fogok.

Egy apró megjegyzés: én az "All that great heart lying still"-t másképp értelmeztem, valahogy így: Mind azon nagyszerű szívek nyugalomban (still) fekszenek/hevernek (lying). Persze érdekesebb úgy, hogy a lyingnak két értelme is van ilyen formában, csak nem tűnik indokoltnak, hogy hazugok legyenek a nagy szívek. Meg a stillnek is a másik értelmét használnám.
Avatar
Leinikki
Újonc
 
Hozzászólások: 156
Csatlakozott: 2007.04.07. 16:00
Tartózkodási hely: Csíkszereda/Kolozsvár

» 2011.12.27. 19:07

Ének magamról

1. Egy poros könyvespolcról

2. A nagy szívek hazugok még mind

A fülemüle még kalitkában él
A mély sóhaj tüdőmet még mérgezi
Vén tölgy védelmez most a bútól
Napfény fürdőz fagyhalott levelén

Szendergés szívem kísértetvárosában
Álombéli meseidő és a folyó lelkei
Sellők, Whitman és hullámvasút
Őrült harlekinek, hatalmas játékok

Egy dal rólam, e dal vágya
Egy igazán merész szimfónia
Egy sor rólam, e sor vágya
Egy hű szív mely békébe ringat

A nagy szívek hazugon haldokolnak még mind
A nagy szívek angyali szárnyon hevernek még mind

A nagy szívek hazugok még mind
Halkan szenvedni
Egy bohóc vigyorával, míg a show véget nem ér
Ráadásként marad
A Halott Fiú régi dala
Halkan dúdolva
A nagy szívek hazugon haldokolnak még mind
A nagy szívek angyali szárnyon hevernek még mind

Éjféli járat Covingtonba
Hercegnő és párduc oldalamon
Ezek a Vidékek éltetnek
Mindemet adnám, csak jobban szeresselek téged

3. Zongorafekete

Egy halk szimfónia
Hamis ópusz #1, 2, 3

Néha az ég zongorafekete
Zongorafekete, tisztító vizek fölött

Pihenő furulya, unalmas sor
Rozsdás kulcs, nincs hozzá ajtó

Néha belül is zongorafekete
Zongorafekete, tisztító vizek fölött

A nagy szívek hazugon haldokolnak még mind
A nagy szívek angyali szárnyon hevernek még mind

4. Szerelem

Látok egy esetlen, egyszerű fiatalt egy forgalmas út mellett, remegő kezében tálka, kéreget.
Mosolyt erőltet, de kínja végtelen.
Senki nem veszi észre.
Csak én, de elsétálok.

Egy idős férfi vetkőzik padlásán és egy bábut csókolgat.
Félhomály van, könnye nem apad.
Gyönyörétől végül szeme is fennakad.

Látok egy kivert kutyát egy koszos átjáróban. Próbál megharapni.
Nincs már büszkeség a vad, fénylő szemeiben.
Bár lenne egy fölös lábam.

Egy anya fiát látogatja, mosolyog rá a rácsokon keresztül.
Sosem szerette jobban.

Egy nagydarab lány lép velem a felvonóba.
Kiöltözött, nyakában zöld pillangó lóg.
Szörnyen édes parfüm süketít.
S ő vacsorázni megy, egyedül.
Ettől csak még inkább gyönyörű.

Egy modell arcát látom egy téglafalon.
A porcelántökély szobra, emellett egy vad város zsákmánya.
Egy városé, mely a húst élteti.

Az első dolog, mit valaha hallottam, egy vándor meséje volt
Te voltál az, a gyep mezítlen talpam alatt
A tábortűz az éj derekán
A mennyei ébenszín, ég és víz

Mi voltunk
Ázott utakon bolyongva, díszes partokat fésülve
Csodák új tárlatára ébredve minden hajnalon
Úszkálva felfedezetlen strandokon
Valami háttérfestett szigeten, hajótörötten
Ruhánk csak a tajték – a szépség legpompásabb köntöse

Minden haladóság fölött állunk, a természet lélegzetével libbenünk
Korai szellőben, míg az élet pirkad
E látvány csitítja a mennyeket

Be akarom járni, amit az élet is bejár, követve kitartó pórázát
Ahol hózene-ízű a levegő
Ahol az újszülött Édentől illatozik a fű

Nem jönne senki, sem idegen, sem tragédia vagy gyönyör
Érzékek világában fürdőznék
Szeretet, Jóság és Egyszerűség
(Míg erőszakol és bebörtönöz a technológia)

Családtagok sírjának gondolata hozta csak közel az igaz szeretet élményét
E szeretet végtelen, hiszen apámhoz fogható sohasem leszek

Hogyan is lehetnél ’csak önmagad’, ha azt sem tudod, ki is vagy?
Ne mondogasd, hogy „tudom, hogy érzel”
Hogyan tudhatná bárki is, a másik hogyan érez?

Ki vagyok én, hogy elítéljek egy papot, koldust, kurvát, politikust, bűnözőt?
Én is, te is, ők vagyunk már mind

Drága gyerek, ne dolgozz, játssz hát
Felejtsd el a muszájt
Álmodban ne félj

„Egy egész falu van ebben a hópihében?”- kérdezte tőlem egy gyerek
„Milyen színű az altatódalunk?”

Sosem voltam még oly közel az igazsághoz
Megérintettem a rosszban rejlő jót

A halál a nyertese bármely háborúnak
Nem nemesít, ha vallásodért esel el
Vagy hazádért
Világnézetért, hitért
Egy másik emberért

A papír nem él, ha szótalan
Vers nélkül tétlen a tinta
Szerte a világ holt mesék nélkül
Ha nincs szeretet és lefegyverző szépség

Az óvatlan realizmus életekbe kerül

Láttad már az Úr mosolyát?
Szépített egy bús férfit gondja a világra?
Miért hordunk nyakunkban kínzóeszközt még mindig?
Oh, milyen romlott a pre-apokalipszisetek
Ti bibliaszín bolondok, rémálom földjén éltek

Látom a sok üres bölcsőt és tűnődöm
Hogy az ember valaha is változik

Én is tisztességes jó fiú akarok lenni
De csak tükör és füst vagyok
Mégis minden megadatik, érdemelhetem is

És örökké ott lesz a váltás G-dúrból E-mollba
moesko
Admin
 
Hozzászólások: 1117
Csatlakozott: 2006.04.18. 14:25

Előző
cron