Bless The Child

2002

» 2009.07.31. 11:48

Áldd meg a gyermeket

„A bíbor vízesések között születtem,
Gyenge voltam, még nem áldatlan.
Halott a világnak, életben az utazásra.
Egy éjjel egy fehér rózsa hervadását álmodtam.
Megálmodtam jövőmet, újraéltem múltamat,
És tanúja lettem a szörnyeteg szépségének.”

Hová tűnt az összes érzés?
Miért szűnt meg a kacagás?

Mért csak akkor szeretnek, amikor már elmentem?
Vissza az időben, hogy megáldjam a gyermeket.
Gondolj rám elég sokáig, hogy emléket formálj,
Jöjj, áldd meg a gyermeket még egyszer.

Sose éreztem még magam ilyen magányosnak,
Ittam a pohárból, mely perceimet számolta.
Méregcsepp van benne, az Ember poharában,
Inni belőle annyi, mint követni a bal kéz ösvényét.

„Hová tűnt az összes érzés?
Szeretni – ahogy én szerettelek – miért a leghalálosabb bűn?
Most áldatlan vagyok, honvágyam van,
hamarosan megszabadulok a törődéstől, az emberi fájdalomtól.
Történetem a legkeserűbb igazság:
Az idő fizet nekünk, de földdel és porral, és egy sötét, csendes sírral.
Emlékezz, gyermekem: Ártatlanság nélkül a kereszt csak egy vasdarab,
a remény csak illúzió és az Óceán Lélek semmi, csak egy név…

A Gyermek megáld téged és örökké őriz.”
Lia
Újonc
 
Hozzászólások: 1
Csatlakozott: 2009.07.30. 22:23

» 2008.05.03. 23:09

ÁLDD MEG A GYERMEKET

"A bíbor vízesések között születtem
Gyenge voltam, de nem áldatlan
Halott a világnak, élő az utazásnak
Álmomban egyszer elhervadt egy fehér rózsa
Mint egy örök magányban fuldokló újszülött
Megálmodtam a jövőmet, újraéltem múltamat
S láttam a szépséget a szörnyetegben"

Hová tűnt minden érzelem?
Hová lett a nevetés?

Miért csak akkor szeretnek, ha már elmentem?
Vissza az időben, hogy megáldjam a gyermeket
Gondolj rám, csak addig, hogy emlék lehessek
Jöjj, áldd meg még egyszer a gyermeket

Hogyan érezhetnék újból?
Visszatérnék-e, ha tehetném?

Sosem éreztem még oly egyedül magam
Mint mikor az időmet számoló csészéből ittam
Az Ember csészéjében méregcsepp ragyog
Aki megissza, annak ösvénye a balsors

"Hová tűnt minden érzelem?
Miért szeretni a legnagyobb bűn - ahogy én szerettelek?
Most áldatlan vagyok, honvágyam van az időben
Hamarosan megszabadítanak a törődéstől, az emberi kíntól
Az én történetem a legkeserűbb valóság:
Az idő csak földdel, porral és sötét, néma sírral fizet nekünk
Emlékezz, gyermekem: Ártatlanság nélkül a kereszt csak egy darab vas
A remény csupán délibáb, s az óceán lélek pusztán egy név...

A Gyermek áldjon meg benneteket, és vigyázzon rátok örökké"

Taker
Újonc
 
Hozzászólások: 22
Csatlakozott: 2008.05.03. 21:33
Tartózkodási hely: Pécs

» 2006.03.26. 09:32

[quote]Myrafelle írta:

Ez a szám egy kedves barátom kedvence, s egy ideje engem is teljesen a hatalmába kerít... Különösen az utolsó sorokat imádom... ::love::

...
[/quote]

Ez az! Én is így vagyok vele! Nagyon imádom ezt a számot! Meg is tanultam magyarul is, és angolul is! ::grin::
"Az életben két út van: az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan..."
bpilot
Haladó
 
Hozzászólások: 592
Csatlakozott: 2005.03.30. 20:56
Tartózkodási hely: Harta

» 2005.07.16. 21:33

[quote][/quote]Ez a szám egy kedves barátom kedvence, s egy ideje engem is teljesen a hatalmába kerít... Különösen az utolsó sorokat imádom... ::love::

Áldd meg a gyermeket

A bíbor vízesések között születtem
Gyenge voltam, de nem megáldatlan
A világ számára halott
De élõ egy utazáshoz
Egy éjjel fehér rózsát láttam elhervadni
Épp megszületett, s már a magányba fulladt
Megálmodtam egész jövõmet
Áltéltem múltam
S ráleltem a Szörnyben lakozó Szépre

Hová tûntek az érzések?
Miért szûnt meg minden nevetés?

Miért csak akkor szeretnek,
mikor már meghaltam?
Jöjj vissza idõben,
hogy megáldd a gyermeket
Gondolj rám sokat,
hogy legyen rólam emléked
Jöjj vissza még egyszer,
áldd meg a gyermeket

Hogy tudnék valaha is érezni még?
Megkapom az esélyt, hogy visszatérjek?

Soha nem éreztem oly magányt
Mint mikor kupámból ittam,
mely perceimet számlálta
Mérget kevertek az Ember csészéjébe
Azt meginni olyan, mint a Magány Útját járni

Hová tûntek az érzések?
Miért oly bûn úgy szeretni,
ahogy én szerettelek téged?
Most áldatlanul, honvággyal küzdve
Hamarosan megszabadulok* a gondtól s fájdalomtól
Történetemben benne van a legkeserûbb igazság:
Az idõ megfizet nekünk – földdel és porral
S egy sötét, néma sírral...
Ne feledd, gyermekem:
Ártatlanság nélkül a kereszt csupán vasdarab
A remény csak illúzió
S az Óceán Lelke nem más, mint egy név..
.A Gyermek megáld téged, s örökké magánál tart


* A szót nem találtam a szótárban, de hiszünk Kinfishernek.
I want to find the secret path
A bird delivered into my heart...
Avatar
Myrafelle
Gyakorlott
 
Hozzászólások: 1143
Csatlakozott: 2005.04.23. 18:09
Tartózkodási hely: Tata

» 2005.07.15. 14:43

[u]Áldott legyen a gyermek[/u]

„Bíbor vízesések közt születtem
gyenge voltam, de nem megáldatlan/szerencsétlen
Halott a világ számára
de útra készen
Egy éjjel hervadó rózsával álmodtam,
Élethosszig tartó magányban elmerülõ újszülött
Megálmodtam jövõm
újraéltem múltam
és tanúja voltam a Szörny szépségének”

Hová tûntek az érzések?
Miért maradt abba a nevetés?
Miért csak akkor szeretnek, ha már elmentem?
vissza az idõben, megáldani a gyermeket
Gondolj rám elég ideig, hogy emlékké válhassak
Gyere és áldd meg a gyermeket még egyszer!

Hogyan tudnék újra érezni?
Ha esélyt kapnék, visszatérnék-e?

Sosem voltam még ily egyedül az életben
miközben ittam a pohárból, mely napjaim számlálja
Méreg van ebben a pohárban az ember számára
ha megissza, azt jelenti, a rossz utat választja

„Hová tûnt minden érzés?
Miért a leghalálosab bûn szeretni ahogy én szerettelek?
Most boldogtalan vagyok
honvággyal küzdve az idõ tengerén
lassan lerázva a halandó terheket.(gondokat és emberi fájdalmat)

Mesém a legkeserûbb való:
Az idõ földdel és porral fizet nekünk és sötét csendes sírral.
Emlékezz, gyermekem:
Ártatlanság nélkül a kereszt csak merõ vas
a remény csak illúzió és az [Óceán Lelke]
csak egy név”

A gyermek áldjon meg és tartson meg mindörökké!
Nyikk.
Avatar
Kingfisher
Vén róka
 
Hozzászólások: 2578
Csatlakozott: 2004.08.29. 21:00
Tartózkodási hely: Bp. - Nyóc.

cron