Tanmesék

Betûvetés felsõfokon

» 2007.06.09. 15:19

 A jó embert könnyű bántani

A falu szélén, az út melletti templomban fából faragott istenség szobra állt. Egy járókelőnek vizesárok keresztezte az útját, elcipelte a szobrot, hídként átvetette az árkon, és keresztülment rajta. Másik járókelő megsajnálta az istenséget, visszavitte a helyére, ám a képmás megharagudott, mert ez az ember nem mutatott be áldozatot neki. Megátkozta, hogy fájduljon meg a feje.

Az alvilági szellemek elképedtek.

- Büntetlenül elengedted, aki átgázolt rajtad, megátkoztad, aki segített. Miért?

- Hát nem értitek? - kérdezte az istenség. - A jó embert könnyebb bántani.

Xiao Zan (A nevetés dicsérete)

"There’s a path inside of you that will never, never lead you to wasteland!"
Avatar
greydaze
Újonc
 
Hozzászólások: 96
Csatlakozott: 2004.09.27. 21:52

» 2007.05.18. 19:58

Jó rég nem hoztam újat, és szokás szerint megint nem mese, amit berakok, de jó:

LASSÚ TÁNC

Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
Hallgattad, mint az esőcseppek földet érnek tompán?
Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,
Nézted a tovatűnő éjben a felkelő nap fényét?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid
A zene elillan...

Átrepülsz szinte minden napodon?
S amikor kérded: "Hogy s mint?"
Meghallod a választ?
Mikor a nap végetér, te ágyadban fekszel,
Tennivalók százai cikáznak fejedben?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid..
A zene elillan...

Szoktad mondani gyermekednek, "majd inkább holnap"?
És láttad a rohanásban, amint arcára kiült a bánat?
Vesztettél el egy jó barátot, hagytad kihűlni a
barátságot,szerelmet
Mert nem volt időd felhívni, hogy annyit mondj: "Szia"?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid.
A zene elillan.

Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj,
Észre sem veszed az út örömét.
Mikor egész nap csak rohansz s aggódsz,
Olyan ez, mint egy kibontatlan ajándék.. melyet eldobsz szinte egy
perc alatt.
Az Élet nem versenyfutás
Lassíts, ne szaladj oly gyorsan
Halld meg a zenét
Mielőtt a dal elillan.


/ismeretlen szerző/

"mert kint nem tetszik semmi sem, s mert győzni nem lehet a tömegen..."
Shamandalie
Újonc
 
Hozzászólások: 143
Csatlakozott: 2006.01.01. 00:11
Tartózkodási hely: Szombathely, Budapest

» 2007.04.27. 16:38

Akutagva Rjúnoszuke- Az éneklő borz
Biszei hiszékenysége
 
Biszei a híd alatt állt, és várta a nőt. Fölötte a magas, borostyánnal félig benőtt kőkorláton túl időnként megvillantak a hídon átkelő járókelők fehér ruhái, melyeket a lemenő fényes nap megvilágított, s a szél kissé meglebegtetett...De a nő nem jött.
Biszei kissé türelmetlenül egészen közel ment a vízhez, és nézte a nyugodt folyót, amelyen egyetlen csónak sem látszott.
A folyó mentén tömör falként zöld nád nőtt, a nád fölött pedig helyenként sűrű fűzfacsoportok gömbölyödtek. S noha a folyó széles volt, a nádas által leszűkített vízfelület keskenynek látszott. A tiszta víz szalagja, amint csendesen kanyargott a nádasban , aranyszínben tükrözte vissza az egyetlen gyöngyház felhőt... De a nő nem jött. Biszei távolabb ment a víztől, fel-alá járkált a part menti zátonyon, és hallgatózni kezdett a csendesen leszálló félhomályban.
A hídon már elcsendesedett a forgalom. Sem léptek zaja, sem lódobogás, sem a szekerek csörömpölése nem hallatszott onnan, csupán a szél sustorgott, a nádas zizegett, a víz csobogott... aztán valahol éles hangon elkiáltotta magát egy kócsag. Biszei megállt: szemmel láthatólag kezdődik a dagály, az iszapos zátonyra hömpölygő víz közelebb csillogott, mint az előbb... De a nő nem jött.
Biszei haragosan összeráncolta a szemöldökét, és gyors lépésekkel járkálni kezdett a félhomályos zátonyon a híd alatt. Eközben a víz szép csendesen, lépésről lépésre elöntötte a zátonyt. Megcsapta a hínár szaga és a víz hűvössége. Felemelte a tekintetét- a hídon a lemenő nap ragyogó fénye már kihunyt,és a halványzöld alkonyi égbolton ott feketéllett a kőkorlát élesen kirajzolódó sziluettje... De a nő nem jött.
Biszei végül is megállt. A víz, amely már a lábát nyaldosta, acélnál hidegebb fénnyel csillogott; csendesen áradt a híd alatt. Egészen bizonyos, hogy a könyörtelen dagály egy órán belül eléri a térdét, a hasát, a mellét.A víz egyre feljebb és feljebb emelkedik, a térde már el is tűnt a hullámokban... De a nő nem jött. A remény utolsó szikrájával újra és újra az ég felé, a hídra emelte a tekintetét.
A melléig érő víz fölött már rég esti kékség sűrűsödött ; a kísérteties ködön át a fűzfalevelek és a sűrű nádas szomorú susogása hallatszott. Hirtelen- Biszei orrát érintve - egy halacska ugrott ki a vízből, megvillant fehér hasa,és elsuhant a feje fölött. Magasan az égbolton ritkásan kigyúltak a csillagok. Még a borostyánnal benőtt korlát sziluettje is elenyészett a gyorsan leszálló sötétségben... De a nő nem jött.

 

 

Éjfélkor, amikor a holdfény elöntötte a nádast és a part menti fűzfákat , a víz és a szél csendesen sugdolózva, vigyázva elvitte Biszei testét a híd alól a tengerbe . De Biszei lelke az ég felé , a szomorú holdfény felé igyekezett, talán azért, mert szerelmes volt. Titokban elhagyta a testét, és könnyedén emelkedett a halványan fénylő égbe, mint ahogy hangtalanul emelkedik fel a folyóról a hínár szaga, a víz hűvössége... Aztán sok ezer év múltán erre a lélekre, amely számtalan átalakuláson ment át, újból emberi életet bíztak. Ez az a lélek, amely bennem lakozik, amely én vagyok. Ezért, bár ebben a korban születtem, nem vagyok alkalmas semmi értelmes dologra: éjjel-nappal álmodozom, és egyre csak azt várom, hogy valami csodálatos dolog történjen. Ugyanúgy, ahogy Biszei várta szürkületben a híd alatt szerelmesét, aki soha nem jön el.

1919. szeptember

Avatar
Leinikki
Újonc
 
Hozzászólások: 156
Csatlakozott: 2007.04.07. 16:00
Tartózkodási hely: Csíkszereda/Kolozsvár

» 2007.04.23. 13:29

Sajnálom, hogy nem olvastam el hamarabb, de utólag is gratulálok hozzá. Találó lett. ::happy::Mellesleg, remélem jó volt a húsvétod?!                      
Werewolf
Újonc
 
Hozzászólások: 26
Csatlakozott: 2007.02.23. 15:57
Tartózkodási hely: Pápa

» 2007.04.08. 19:39

Egy ember beleesett a kútba, ahonnan nem tudott kimászni. Egy jószívű ember arra járt és azt mondta:

- Tényleg nagyon sajnállak. Együtt érzek veled fájdalmadban.

Egy politikus, aki arra járt, azt mondta:

- Logikus, hogy valaki előbb-utóbb beleesik ebbe a kútba.

Egy jámbor azt mondta:

- Csak a rosszak esnek kútba.

Egy tudós elemezte, hogy hogyan esik bele az ember a kútba.

Egy ellenzéki politikus expozét írt a kormány ellen.

Egy újságíró egy vitacikket ígért a jövő vasárnapi újságba.

Egy gyakorlati ember megkérdezte tőle, hogy magas volt–e az adó a kútra.

Egy szomorú ember azt mondta:

- Az én kutam rosszabb.

Egy humorista gúnyolódott:

-Igyál egy kávét, az majd feldob!

Egy optimista azt mondta:

- Rosszabbul is eshettél volna!

Egy pesszimista azt mondta:

-Még lejjebb fogsz csúszni.

Jézus meglátta az embert, kézen fogta és kihúzta a kútból.

Ez a húsvét. Jézus ki akarja húzni az embert a kútból. Bármi áron....

 

Ezzel a kis eszmefuttatással kívánok mindenkinek áldott, békés húsvéti ünnepeket!

„Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd.” /Gabriel García Márquez/
kisbergics
Gyakorlott
 
Hozzászólások: 1296
Csatlakozott: 2005.08.22. 20:50
Tartózkodási hely: Pécs

» 2007.03.09. 11:24

[quote]kisbergics

Tudom, hogy már máshol volt régen, de ez most akkor is idekerül, ahol szerintem eredetileg a helye lenne. (Nem a plusz egy viccben...)

A két magzat

...
...

[/quote]Ezt a történetet más szavakkal ugyan (de tartalmilag változtatlanul) olvastam már máshol, engem rögtön megfogott. Az egyik legmegragadóbb, legelgondolkodtatóbb szövegnek tartom.
"There’s a path inside of you that will never, never lead you to wasteland!"
Avatar
greydaze
Újonc
 
Hozzászólások: 96
Csatlakozott: 2004.09.27. 21:52

» 2007.01.29. 21:37

[quote]Skellig

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ még egy Joe Black rajongó!::crying::

van egy ötletem. Készíts anatómiai tanulmányt Brad Pitt testéről és rakd be ide, az igazi tanmese lesz::grin::

[/quote]Szívás, me' nekem csak az idézet tetszik. Egyébként meg azt sem tudtam kitől idézek. Nem az a lényeg. Boccs.
"Mit tudsz? Te, aki cél nélkül sehova sem jutsz!

Mit vársz? Te, aki hang nélkül állsz és vársz!

Miért sírsz? Te, akinek ha nem mondják magadban bízni se bírsz!

És mondd, mi kell, hogy a Világot így fogadd el?"
FloMaster
Újonc
 
Hozzászólások: 213
Csatlakozott: 2005.10.09. 09:50
Tartózkodási hely: Harta

» 2007.01.29. 17:50

[quote]FloMaster
"Ragadjon el a hév. Fakadj dalra, lejts dervis táncot. Légy eszelősen boldog. A szerelem szenvedély, megszállottság, ami nélkül nem lehet élni. 
Hogy találhatsz rá? Hagyd ez eszedet, és hallgass a szívedre! Enélkül nincs értelme élni. Ha szerelem nélkül mész végig az úton, nem is éltél."
[/quote]

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ még egy Joe Black rajongó!::crying::

van egy ötletem. Készíts anatómiai tanulmányt Brad Pitt testéről és rakd be ide, az igazi tanmese lesz::grin::

Skellig
Újonc
 
Hozzászólások: 442
Csatlakozott: 2006.05.09. 13:33

» 2007.01.28. 22:04

Hát, öhm, ez nem igazán tanmese, de remélem azért tetszeni fog Nektek :) :

"Ragadjon el a hév. Fakadj dalra, lejts dervis táncot. Légy eszelősen boldog. A szerelem szenvedély, megszállottság, ami nélkül nem lehet élni. 
Hogy találhatsz rá? Hagyd ez eszedet, és hallgass a szívedre! Enélkül nincs értelme élni. Ha szerelem nélkül mész végig az úton, nem is éltél."
"Mit tudsz? Te, aki cél nélkül sehova sem jutsz!

Mit vársz? Te, aki hang nélkül állsz és vársz!

Miért sírsz? Te, akinek ha nem mondják magadban bízni se bírsz!

És mondd, mi kell, hogy a Világot így fogadd el?"
FloMaster
Újonc
 
Hozzászólások: 213
Csatlakozott: 2005.10.09. 09:50
Tartózkodási hely: Harta

» 2007.01.24. 17:16

Gabriel García Márquez utolsó levele:

,,Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábú vagyok, és még egy élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám: Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok. Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek.

Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk. Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak.

Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nem csak a testemet, hanem a lelkemet is. A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést! Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni. Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön.

Annyi mindent tanultam tőletek, emberek. Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik. Megtanultam, hogy amikor egy újszülött először szorítja meg parányi öklével apja ujját, örökre megragadja azt. Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni. Annyi mindent megtanulhattam tőletek, de valójában már nem megyek vele sokra, hiszen amikor betesznek abba a ládába, már halott leszek... Mindig mondd azt, amit érzel, és tedd azt, amit gondolsz.

Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az úrhoz, hogy a lelked őre lehessek.

Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked ,,szeretlek", és nem tenném hozzá ostobán, hogy „hiszen tudod".

Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el. Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túl elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést. Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, „sajnálom", „bocsáss meg", „kérlek", „köszönöm", és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz.

Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erőt és bölcsességet, hogy kifejezhesd őket. Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak neked."

„Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd.” /Gabriel García Márquez/
kisbergics
Gyakorlott
 
Hozzászólások: 1296
Csatlakozott: 2005.08.22. 20:50
Tartózkodási hely: Pécs

» 2007.01.23. 19:37

Mese a honvágyról 

Élt egyszer régen egy kicsike ember egy kicsike faluban, egy kicsike házban a kicsike feleségével. Boldogan éldegéltek az emberek ebben a kicsike faluban, nem is ment soha senki a falu határán túl. Ám egyszer ez a kicsike ember elhatározta, hogy elindul világot látni, mert nagyon kíváncsi volt rá, hogy élnek máshol az emberek. A kicsike felesége három napig készítette neki az útravalót, amit bepakolt a tarisznyájába. Elindult hát a kicsike ember, és ment egészen addig, amíg rá nem esteledett, akkor letelepedett, levetette a csizmáját, és beállította menetirányba, hogy reggel tudja, merre kell menni, és elaludt. Hajnaltájban azonban arra járt néhány pajkos legény, és megfordították a csizmáját. Így reggel a kicsike ember elindult visszafelé, estére vissza is ért a kicsike falujába.
- Ejnye, ez a falu pontosan ugyanolyan, mint az én kicsike falum – gondolta magában.Aztán megpillantotta házát.- Ez a ház szakasztott olyan, mint az én kicsike házam.Benézett az udvarra, ahol a kicsike felesége éppen ruhákat teregetett.
- Ez a kicsike asszony pedig megszólalásig hasonlít az én kicsike feleségemre. Úgy látszik, az egész világon minden olyan, mint az én kicsike falumban, nem is érdemes tovább vándorolnom.

 Bement hát a házba, és élete végéig ott élt kicsike asszonyával, de állandóan sóvárogva gondolt vissza az ő kicsike falujára, ahol várja őt egy kicsike házban a kicsike felesége 
"mert kint nem tetszik semmi sem, s mert győzni nem lehet a tömegen..."
Shamandalie
Újonc
 
Hozzászólások: 143
Csatlakozott: 2006.01.01. 00:11
Tartózkodási hely: Szombathely, Budapest

» 2007.01.23. 19:33

 

"mert kint nem tetszik semmi sem, s mert győzni nem lehet a tömegen..."
Shamandalie
Újonc
 
Hozzászólások: 143
Csatlakozott: 2006.01.01. 00:11
Tartózkodási hely: Szombathely, Budapest

» 2006.12.24. 13:56

És végül fogadjátok tőlem szeretettel ezt a bibliai idézetet. Ezzel kívánok áldott, szeretet- és kegyelemteljes karácsonyt mindenkinek!

1 Kor 13, 1-13

Szólhatok az emberek
vagy az angyalok nyelvén,
ha szeretet nincs bennem,
csak zengő érc vagyok
vagy pengő cimbalom.
Lehet prófétáló tehetségem,
ismerhetem az összes titkokat
és mind a tudományokat,
hitemmel elmozdíthatom a hegyeket,
ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.
Szétoszthatom mindenemet
a nélkülözők közt,
odaadhatom testemet is égőáldozatul,
ha szeretet nincs bennem,
mit sem használ nekem.

A szeretet türelmes,
a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny,
nem kérkedik, nem is kevély.
Nem tapintatlan,
nem keresi a maga javát,
nem gerjed haragra,
a rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak,
örömét az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel.

A szeretet nem szűnik meg soha.
A prófétálás véget ér,
a nyelvek elhallgatnak,
a tudomány elenyészik.
Most megismerésünk csak töredékes,
és töredékes a prófétálásunk is.
Ha azonban elérkezik a tökéletes,
ami töredékes, az véget ér.

Gyermekkoromban úgy beszéltem,
mint a gyermek,
úgy gondolkoztam, mint a gyermek,
úgy ítéltem, mint a gyermek.
De amikor elértem a férfikort,
elhagytam a gyermek szokásait.

Ma még csak tükörben,
homályosan látunk,
akkor majd színről színre.
Most még csak töredékes a tudásom,
akkor majd úgy ismerek mindent,
ahogy most engem ismernek.

Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet;
ez a három.
De közülük legnagyobb a szeretet!

„Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd.” /Gabriel García Márquez/
kisbergics
Gyakorlott
 
Hozzászólások: 1296
Csatlakozott: 2005.08.22. 20:50
Tartózkodási hely: Pécs

» 2006.12.23. 12:32

A sziget

Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is. Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott. A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett. Ő
megkérdezte:
-Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
-Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:
-Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?
-Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! Válaszolt a Büszkeség,- itt
minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!
Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:
-Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!
-Oh, Szeretet!- mondta a Bánat- Én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta a szeretet kérését.
Hirtelen megszólalt egy hang:
-Gyere, Szeretet, én elviszlek téged!
Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:
-Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
-Az IDŐ volt- mondta a Tudás.
-Az IDŐ?- kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ?
A Tudás válaszolt:
-Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!

 

"mert kint nem tetszik semmi sem, s mert győzni nem lehet a tömegen..."
Shamandalie
Újonc
 
Hozzászólások: 143
Csatlakozott: 2006.01.01. 00:11
Tartózkodási hely: Szombathely, Budapest

» 2006.12.22. 18:22

Elnézést a késlekedéseimért, de nem volt itthon net. Ildi közben átvette a stafétát, köszönet és hála neki!::hug::

Most egy Márai Sándor írást szeretnék megosztani veletek:

"Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött.

Gyermekkorunkban e hónap első napjára árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, har­mincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy, letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csak­nem elviselhetetlenné fokozni. A hónap közepe felé, amint kö­zeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam, estértként fél­rebeszéltem, hideglelős dadogással meséltem dajkámnak vá­gyaimról. Mit is akartam? Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel, sőt va­lószínűleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is, akik megjelennek a főpróbákon, és rosszakat mondanak a darabról. Ezen­felül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, an­gyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkorongban mindig a vi­lágegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgó­ban, bécsi szelet, almásrétes és diadal összes ellenségeim fölött.

Most, hogy az ünnep közeledik, meglepetéssel észlelem, mintha még mindig várnék valamire. E napokban megesik, hogy elindulok az utcákon, megállok a kirakatok előtt, nézelődöm. Orrgyújtó nem kell. Fényképezőgép, Victor Hugo összes művei, bőrben, zsebkés, melynek gyöngyház tokjában ötféle penge van, továbbá dugóhúzó, körömtisztító és pipaszurkáló is, nem kell. Semmiféle tárgy nem kell már, s ha jól meggondolom, lemondok Indiáról, Ausztráliáról és a Marsról is, ellenségeim cikkeit ér­deklődéssel olvasom, s színházba lehetőleg egyáltalában nem járok. Mégis, valamit várok még. Annyi karácsony múlt el, egészem sötétek, s aztán mások, csillogók, melegek és szagosak, annyi ünnep, s még maiadig itt állok, a férfikor delén, őszülő fej­jel, tele kötelezettséggel és ígérettel, melyeket az Angyal sem tud­na már beváltani; s még mindig várok valamire.

Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan az az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet; mindig csak adni kell, ez a módja. Megtudtam azt is, hogy semmi nem nehezebb, mint a szeretetet kifejezni. A költőknek nem sikerült, soha, a költőknek, akik az érzelmek és indulatok minden árnyalatát rögzíteni tudják szavaikban. A szeretetnek nincs színfoka, mint a gyöngédségnek, nincs hőfoka, mint a sze­relemnek. Tartalmát nem lehet szavakban közölni; ha kimond­ják, már hazugság. A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben vagy a levegőben. Szerves lény talán nem is élhet másképp, csak a hőben, a fényben, a levegőben és a szeretetben.

Mindezt tudva, ez egyre zavartabb és bizonyosabb tudás­ban, nem tehetek mást, mint sorra járni az üzleteket, s vásárol­ni öngyújtót, illatszert, nyakkendőt és jegylyukasztót, gőzvas­utat és Victor Hugo összes műveit. Tudom, hogy mindez re­ménytelen. Mit csináljak? Az ember azt adja, amit tud."

 

„Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd.” /Gabriel García Márquez/
kisbergics
Gyakorlott
 
Hozzászólások: 1296
Csatlakozott: 2005.08.22. 20:50
Tartózkodási hely: Pécs

» 2006.12.21. 09:56

Bruno Ferrero: A rózsa


A német költõ, Rilke egy idõben Párizsban élt. Naponta bejárt az egyetemre egy francia barátnõje kíséretében. Útja egy nagyon forgalmas útvonalon vezetett át. A keresztezõdésnél állandóan egy koldusasszony tartózkodott. Alamizsnát kéregetett a járókelõktõl. Mindig ugyanazon a helyen üldögélt. Mozdulatlan volt, akár egy szobor. Kezét elõre nyújtotta, szemét a földre szegezte.
Rilke soha nem adott neki egy fillért sem. Barátnõje ellenben gyakran belecsúsztatott a koldus  kezébe egy-egy pénzdarabot. Egyszer a fiatal francia nõ csodálkozva meg is kérdezte a költõt:
- Te miért nem adsz soha semmit ennek a szegénynek?
- Olyasvalamit kellene adnunk neki, amit nem a kezének, hanem a szívének szánunk - válaszolta a költõ.
Másnap Rilke egy rózsabimbóval érkezett. Egyenesen a koldusasszonyhoz ment. A rózsát belehelyezte a kezébe és tovább akart menni. Ekkor azonban váratlan dolog történt: a koldusasszony felemelte a tekintetét, ránézett a költõre, nagy nehezen felkelt a földrõl, megragadta a férfi kezét és megcsókolta. Majd, a rózsát erõsen a szívére szorítva, eltávozott.
Egy héten át nem látta. A másik héten ismét ott ült az utcasarkon, a szokott módon: szótlanul, mozdulatlanul, mint korábban.
- Mibõl élhetett egész héten át, mikor semmit se kapott? - kérdezte a francia barátnõ.
- A rózsából - válaszolta a költõ.

"mert kint nem tetszik semmi sem, s mert győzni nem lehet a tömegen..."
Shamandalie
Újonc
 
Hozzászólások: 143
Csatlakozott: 2006.01.01. 00:11
Tartózkodási hely: Szombathely, Budapest

» 2006.12.20. 16:52

Jó hosszú lesz, hogy pótolja a tegnapit is:) :

Egy napon egy fiatal megállt egy nagy város központjában és mondogatni kezdte a járókelőknek, hogy neki van a legszebb szíve a világon. Nemsokára nagy tömeg gyülekezett körülötte és mindenki az ő csodálatos szívét bámulta. Semmi hibája nem volt az ő szívének. Egy karcolás, egy seb, egy repedés, semmi. Mindenki úgy találta, tényleg ez a legcsodálatosabb szív, amit valaha is látott... Az ifjú nagyon büszke volt a tökéletes szívére és továbbra is dicsérgette önmagát.

Egyszercsak a sokadalom közül egy öreg közeledett. Csendes hangú, mintha csak önmagához beszélne:

- És mégis, az Ő szívének a tökéletessége nem hasonlítható az én szívem szépségéhez...

Az összegyűlt tömeg kezdte az öreget figyelni, és az ő szívét. Az ifjú is kíváncsi lett, ki merészeli ezt tenni, össze akarta hasonlítani a két szívet.
Egy erős szívet látott, melynek dobbanásai messzire hallatszottak. De tele volt sebekkel, helyenként a hiányzó darabokat másokkal helyettesítették, amelyek nem illettek oda tökéletesen, helyenként meg nem is pótólták, csak a fájó seb látszott.

- Hogy mondhatja, hogy neki van a legszebb a szíve? -suttogták az elképedt emberek.

A fiatal, miután figyelmesen szemügyre vette az öreg szívét, a szemébe nézett, és nevetve megszólalt:

- Azt hiszem, viccelsz, öreg. Nézd az én szívemet- ez tökéletes! A te szíved tele van hegekkel, sebekkel- csak könny és fájdalom.

- Igen, szólt az öreg. A te szíved tökéletes, de soha nem cserélném el az én szívemet a te szíveddel. Látod...minden seb a szívemen egy embert jelent, valakit, akit megajándékoztam a szeretetemmel - kiszakítok egy darabot és a mellettem élő embernek adom, aki néha viszonzásul ad egy darabkát az ő szívéből. Mivel ezeket a darabokat nem lehet milliméterrel mérni, ilyen szabálytalan lesz, de ezeket nagyon becsülöm, mert arra a szeretetre emlékeztet amit megosztottunk egymással. Néha csak én ajándékoztam darabokat a szívemből, semmit nem kaptam cserébe, még egy darabkát sem a szívükből. Ezek a nyílt sebek, az üregek...hogy szeresd a körülötted élőket, mindig egy bizonyos kockázatot feltételez. Bár vérző sebeket látsz, amelyek még fájnak, mégis...azokra az emberekre emlékeztetnek, akiket így is szeretek, és talán egyszer visszatérnek, hogy az üres helyeket megtöltsék a szívük szeretetével. Érted most, kedves fiam, mi az én szívemnek az igazi szépsége?- fejezte be az öreg csendes hangon, meleg mosollyal.

A fiatal könnyezö arccal, bátortalanul odalépett az öreghez, kiszakított egy darabot az ő tökéletes szívéből és reszkető kezekkel az öreg felé nyújtotta. Az öreg elfogadta és a szívébe rejtette, majd ő is kiszakított egy darabot az ő csupa gyötrelem szívéből és a fiatalnak adta. Igaz, hogy nem illett oda tökéletesen, de így is szép volt. A fiatal bámulta a szívét, amelyre már nem lehetett azt mondani, hogy tökéletes, de szebb volt mint valaha. Mert a valaha tökéletes szíve most az öreg szívének a szeretetétől dobogott. Egymásra mosolyogtak,
és együtt indultak útjukra.

"mert kint nem tetszik semmi sem, s mert győzni nem lehet a tömegen..."
Shamandalie
Újonc
 
Hozzászólások: 143
Csatlakozott: 2006.01.01. 00:11
Tartózkodási hely: Szombathely, Budapest

» 2006.12.18. 17:09

Nagy tömeg várakozott az orvosi rendelő előszobájában. Egy idősebb úr felállt, és odament a titkárnőhöz.
  - Asszonyom - kezdte udvariasan -, tíz órára voltam bejelentve a doktornál, és már majdnem tizenegy óra van. Volna olyan kedves egy másik időpontot adni holnapra, vagy még későbbre?
  Egy asszony a tömegben odahajolt egy másikhoz, és ezt mondta:
  - Már biztos elmúlt nyolcvanéves. Ugyan mi lehet neki olyan sürgős, hogy nem tud várni?
  A férfi meghallotta a suttogva tett megjegyzést, odafordult az asszonyhoz, meghajolt, és így szólt:
- Nyolcvanhét éves vagyok, asszonyom. És pontosan ez az oka annak, amiért nem vesztegethetek egyetlen percet sem abból az értékes időből, ami még hátravan nekem.
(...)
"mert kint nem tetszik semmi sem, s mert győzni nem lehet a tömegen..."
Shamandalie
Újonc
 
Hozzászólások: 143
Csatlakozott: 2006.01.01. 00:11
Tartózkodási hely: Szombathely, Budapest

» 2006.12.17. 21:04

Tudom, hogy már máshol volt régen, de ez most akkor is idekerül, ahol szerintem eredetileg a helye lenne. (Nem a plusz egy viccben...)

A két magzat

Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében. Az egyik egy "kis hívő", a másik egy "kis szkeptikus".
A szkeptikus azt kérdezi: Te hiszel a születés utáni életben?
Hát persze. - mondja a kis hívő. Az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket!
Hülyeség! - mondja a szkeptikus. - Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a kinti, külső élet?
Pillanatnyilag még nem tudom,- mondja a kis hívő - de biztos sokkal világosabb, mint itt bent! Talán, lehet, hogy a szánkkal fogunk enni és a lábunkkal fogunk menni!
Nonszensz, lehetetlen! - mondja a szkeptikus. - Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal!? Micsoda hülyeség! Ez egy fura ötlet, hogyan is működhetne! Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid!
Hát persze, hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni. -mondja a kis hívő.
Soha sem fog működni! - véli a kis szkeptikus. - Még soha senki nem tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek! Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!
Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet, - mondja a kis hívő - de azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és ő nagyon vigyáz majd ránk!
Anya!? Te hiszel egy anyában? Hol van? - kérdezi a kis szkeptikus.
Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem létezhetnénk! - válaszolja a kis hívő.
Mire a kis szkeptikus: Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen!
A kis hívő elgondolkozik egy pillanatra. - Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat! - mondja aztán halkan - Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik!

 

„Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd.” /Gabriel García Márquez/
kisbergics
Gyakorlott
 
Hozzászólások: 1296
Csatlakozott: 2005.08.22. 20:50
Tartózkodási hely: Pécs

» 2006.12.16. 23:36

Az órás éppen egy óra sétálóját akarta megjavítani, amikor legnagyobb meglepetésére az inga megszólalt:
- Kérem, uram, hagyjon engem így, ahogy vagyok! Ez igazán kedves volna öntől. Gondoljon csak bele, hogy hányszor kell majd éjjel-nappal ketyegnem. Egy perc alatt is mennyi ketyegés, aztán hatvan perc van egy órában, huszonnégy óra egy nap, háromszázhatvanöt nap van egy évben, és aztán , évről évre ... a ketyegések milliói. Képtelen lennék rá. De az órás bölcsen így válaszolt:
- Ne is törődj a jövővel! Egyszerre csak egyet ketyegj, és akkor örülni fogsz minden egyes ketyegésnek egész életedben.
Az inga eltökélte, hogy pontosan így fog cselekedni. Még ma is boldogan ketyeg, ha meg nem állt.

"mert kint nem tetszik semmi sem, s mert győzni nem lehet a tömegen..."
Shamandalie
Újonc
 
Hozzászólások: 143
Csatlakozott: 2006.01.01. 00:11
Tartózkodási hely: Szombathely, Budapest

» 2006.12.16. 10:24

[quote]Álomhívő

A mező

És egy gyermek leül a mező közepére... Elgondolkodik, hogy miért van minden… Elmosolyodik… „Muszáj lennie valaminek… túl sok… a véletlen… Túl sok… az a kevés csoda is… Biztos van valami amiért itt vagyunk.” Lenéz maga mellé és észre vesz egy elfakult fényképet…

[/quote]Már két elfakult fényképet. Annak is ott kell lennie, amit a főhős vett észre az elején, mikor ő volt kisgyerek.::grin::
Skellig
Újonc
 
Hozzászólások: 442
Csatlakozott: 2006.05.09. 13:33

» 2006.12.15. 16:57

A mező

… És egy gyermek leül a mező közepére. Hanyatt dől és az eget figyeli. Elgondolkodik, hogy miért van minden, mi az értelme, mi a cél, amiért minden mozog és él.
 Felül hirtelen. A félelem szorongatja most szívét. A félelem, hogy nincs ilyen ok. Minden csak van.
 Elmosolyodik. „Nem. Muszáj lennie valaminek. Egyszerűen kell. Nem azért mert így könnyebb. Hanem mert túl sok lenne a véletlen. Túl sok lenne az a kevés csoda is, amit az ember így is megél. Biztos van valami amiért itt vagyunk.” Lenéz maga mellé és észre vesz egy elfakult fényképet.

 A kép már nagyon régen itt van , az arcok elmosódtak rajta. Csak néhány dolog látszik. Egy pár, egy nagyon boldog pár, egy nagyon boldog pillanatban. A gyerek most elpirul. A szomszéd lányra gondol aki most költözött melléjük. „Vajon lesznek nekem is ilyen pillanataim vele?”
 Felkel a földről és elindul haza.

 20 év telik el és a gyermekből felnőtt lesz. A szomszéd lányból feleség. Az álomból valóság. És a srác visszatér a mezőre, de már férj ként.
 Könnyek hullnak le az arcán. „Miért van minden? Kaptam egy gyönyörű feleséget, de mért kell az embernek meghalnia?” Az újságot fúj a szél, a címlapon autóbaleset. Az áldozat egy házas asszony, kit a férje várt haza, de nem érkezet meg soha.
 A férfi elővesz egy képet a zsebéből. Ők ketten vannak rajta. Dühös lesz a sorsra és elhajítja a képet.

 Eltelik még 20 év és már vén ként tér vissza a férfi. Mosolyog. „Annyi mindent megéltem. Annyi mindent láttam. De a legnagyobb örömet ifjú koromban éltem át. Hálás vagyok a sorsnak, hogy mind ezt átéltem.” Lenéz és látja, hogy a rég elhajított fénykép ott hever a lába előtt. Már elmosódott. Szélesen elmosolyodik majd tovább megy. Elhagyja a mezőt most már végleg és soha többé nem tér vissza.

 És egy gyermek leül a mező közepére... Elgondolkodik, hogy miért van minden… Elmosolyodik… „Muszáj lennie valaminek… túl sok… a véletlen… Túl sok… az a kevés csoda is… Biztos van valami amiért itt vagyunk.” Lenéz maga mellé és észre vesz egy elfakult fényképet…

"...Jegyezd meg, ki most hallod ezeket:
Lelked halhatatlan csak más lelkében lehet."
Álomhívő
Újonc
 
Hozzászólások: 13
Csatlakozott: 2006.11.12. 23:01
Tartózkodási hely: Békéscsaba

» 2006.12.14. 16:03

Volt egyszer egy ember, aki házat épített magának. Azt kívánta, hogy az övé legyen a legtakarosabb, legkényelmesebb otthon az egész világon.
Valaki egyszer segítségért rohant hozzá, mert már az egész világ égett. De ő csak a saját otthonával volt elfoglalva, nem a világgal.
Mire végül befejezte a házat, bolygót nem talált, amelyen elhelyezhette volna.
"mert kint nem tetszik semmi sem, s mert győzni nem lehet a tömegen..."
Shamandalie
Újonc
 
Hozzászólások: 143
Csatlakozott: 2006.01.01. 00:11
Tartózkodási hely: Szombathely, Budapest

» 2006.12.13. 23:41

A kerítés

 

Volt egyszer egy nagyon rossz természettel megáldott fiú. Az apja adott neki egy zsák szöget, és azt mondta neki, verjen be egyet a kert kerítésébe minden alkalommal, mikor elveszti a türelmét, és összeveszik valakivel, vagy valami rosszat mond valakiről. Az első nap 37 szöget vert be a kerítésbe. A következő hetekben megtanult uralkodni az indulatain, és a bevert szögek száma napról napra csökkent. Rájött arra, hogy sokkal egyszerűbb volt uralkodni az indulatain, mint beverni a szögeket a kerítésbe.
Végre elérkezett az a nap is, mikor a fiúnak egy szöget sem kellett bevernie a kerítésbe. Ekkor odament az apjához, és elújságolta neki, hogy aznap egy árva szöget sem vert be a kerítésbe. Az apja azt mondta neki, húzzon ki egy szöget minden egyes nap, mikor nem vesztette el a türelmét, és nem veszekedett senkivel sem, vagy meg tudta állni, hogy rosszat mondjon valakiről. Teltek a napok, s a fiú végre azt mondhatta az apjának, hogy kihúzta az összes szöget a kerítésből. Az apa ekkor odavitte a fiát a kerítéshez, és ezt mondta neki: "Fiam, szépen viselkedtél, büszke vagyok rád, hogy így megváltoztál.
Állj meg egy pillanatra, nézd csak, mennyi lyuk van a kerítésben. Ez a kerítés soha többé nem lesz már olyan, mint régen volt. Ha veszekszel valakivel, vagy rosszat mondasz valakiről, megsebzed őt. Egy ugyanolyan sebet hagysz az õ lelkében, mint ezek a lyukak itt. Hátba szúrhatsz egy embert, majd kihúzhatod a kést a hátából, a seb örökre ott marad. Akárhány alkalommal is kérsz bocsánatot, a seb talán örökre ott marad. A szóbeli, sértés ugyanakkora fájdalmat okozhat, mint a testi.
Nagyon nehéz meg nem történtté tenni meggondolatlanságból elkövetett dolgainkat. A kiengesztelődés és a megbocsátás titka lehet az, ami segíthet a lyukak eltüntetésében.

 

„Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd.” /Gabriel García Márquez/
kisbergics
Gyakorlott
 
Hozzászólások: 1296
Csatlakozott: 2005.08.22. 20:50
Tartózkodási hely: Pécs

» 2006.12.12. 17:02

Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni, mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat.
Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár nem értette, mi történik, és először rémisztően üvöltött.
Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál: lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik!
Ahogy a paraszt és szomszédai tovább lapátolták a földet a szamárra, az mindig lerázta magáról, és egyre feljebb mászott.
Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén, és boldogan elsétált!

Az élet minden fajta "szemetet és földet" fog rád lapátolni. A "kútból" kimászás trükkje, hogy lerázd magadról, és tegyél egy lépést. Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg! Rázd meg magad és lépj egyet feljebb!
"mert kint nem tetszik semmi sem, s mert győzni nem lehet a tömegen..."
Shamandalie
Újonc
 
Hozzászólások: 143
Csatlakozott: 2006.01.01. 00:11
Tartózkodási hely: Szombathely, Budapest

Következő
cron