Költõ- és írópalánták

Betûvetés felsõfokon

» 2009.08.05. 20:07

Jaj, rossz nézni, micsoda üresség lett itt. :(

- - - - - - -

- Tudja - Sophia felemelte a fejét, és a falra meredt, a férfi háta mögé -, ennyi idő alatt elég sokat gondolkodtam erről az egészről. És sok érdekes dologra jutottam.

A doktor figyelmesen hallgatta, noha nem hitte, hogy bármi olyasmit fog hallani, amit az elődei ne írtak volna fel. Egyértelmű volt számára, hogy a nő semmivel sem tartja többre őt, mint a többieket. De azért előredőlt és próbált a betege szemébe nézni, akit egyébként láthatóan egyáltalán nem érdekelt, hogy figyelnek-e rá, vagy sem. Tudta, hogy úgyis hiába beszél. De most már el akarta mondani.

Nagyon lassan és tagoltan beszélt.

- Gyermekkoromban a szüleim féltek tőlem. Mindenki félt tőlem, aki a közelembe került. Nem tudták elviselni, hogy nem nézek rájuk. Hogy nem fordulok feléjük. Hogy nem érdekel, hogy ott vannak.

Féltek tőlem, pedig soha semmit nem tettem.

És ilyenkor arra gondolok, egyesek mennyire gyűlölik a szüleiket és miket tesznek ellenük. Őket senki sem tartja betegnek, nekem meg évek óta turkálnak a fejemben, pedig soha nem tettem semmit.

MERT soha nem tettem semmit.

Maguk emberek jobban viselik a gyűlöletet is, mint a közönyt.

A "maguk, emberek" kifejezésről pedig egy ideje leszokott. Mindenki hatalmas eredménynek tartotta, hogy végre nem különíti el magát az egész világtól. Néha még a "mi" szót is használta. Erre tessék. Lehet kezdeni elölről.

- Magát a szülei szeretetből...

- Tudom. Azért hoztak ide, mert szeretnek. Mert én szenvedek, és meg kell engem gyógyítani. Mesélek erről is.

- Rendben.

Sophia tekintete a fal egy másik pontjára siklott, és ott is maradt. Néha becsukta a szemét és percek múltán nyitotta csak ki újra.

- Van fogalmam a szeretetről. Mielőtt elhoztak magukhoz, nem szenvedtem. De tudja... hosszú éveken át annyiszor próbálták a fejembe verni, hogy egy abnormális, életképtelen szörnyeteg vagyok - élükön a szüleimmel, akik "szeretnek" -, hogy a nem létező baj ellen harcolva létező bajt csináltak, és valóban szánalmasnak éreztem magamat, hogy akárhogyan próbálkozom, nem tudok olyan lenni, amilyennek kívánnak. És ettől szenvedtem. Egész nap lestem, hogy mit csinálnak, és próbáltam megfelelni, bár ötletem sem volt, hogy miért van szükség az egészre. De nemrég rájöttem. Akkor estem vissza, ahogy maguk mondták.

- Mire jött rá? - a férfi most valóban kíváncsi volt. Bár valószínűleg értelmetlenséget hall majd, mégis nagy haszna lehet, ha legalább újfajta az értelmetlenség.

- Maguk emberek... képtelenek elviselni a gondolatát is, hogy valakit nem érdekelnek. Rosszul vannak tőle... vagy inkább... rettegnek. A leglényegükben kavarodik fel valami, ha arra gondolnak, hogy valaki nem kíváncsi a nagyszerűségükre. Hogy nem kérek semmit, és így nem is tartozom maguknak. Gyűlölik és rettegik a gondolatát annak... hogy szabad vagyok.

A nő most először a szemébe nézett néhány pillanatra.

- Maguk az egoista szörnyetegek, és maguknak volna kezelésen a helyük. Maguk betegek, mert nem bírják elviselni mások nélkül az életet. Maguk szenvednek, mert mindig szükségük van valaki figyelmére. Ez a véleményem. Sajnálhatnám magukat, vagy lehetnék dühös, de maga is tudja, hogy egyik sem igaz. Most hazamegyek. Ideje valami hasznosat is csinálnom.

Felállt, és kiment.

Az orvos nem akadályozhatta meg. A helyén maradt és próbálta értelmezni az eseményeket.

- Elfojt, proiciál, szublimál - gondolta -, és ez a visszaesés... szörnyű szenvedés lehet neki az egész.

De meggyógyítjuk, kerül, amibe kerül. És majd ő is belátja...
Avatar
Ygral
Újonc
 
Hozzászólások: 361
Csatlakozott: 2005.07.18. 14:32
Tartózkodási hely: Budapest

» 2009.05.02. 16:58

Újra hullnak a könnyek

Kívül büszkeség vagyok,
Magasra emelem tekintetem
De belül majd meghalok:
Nem szeretsz, szerelmem.

Nevetek, ha szólsz hozzám,
Kinevetjük saját magunkat.
De ki hallja esti imám,
Amikor siratom a múltat?

Tagadom, hogy még kellenél,
Bár titkon hozzád szól a szó,
S ha Te már mindent feledtél
Nekem is feledni volna jó.

Összefonom karjaim szívem előtt
De lelkem térdre rogy és sír!
Miért nem lehet úgy, mint ezelőtt?!
Csak szereteted a gyógyír...

Vádollak, ellöklek, utállak!
Mégis érzem az illatod.
Bár soha többé nem látnálak,
S maradna csak árnyékod.

Neked nem fáj a hiányom,
Neked ez semmi se volt.
Szétoszlik végül az álom,
Ez is csak temetetlen holt.

 

"I excuse Mr. Johnson, his a little bit on edge, he hasn't slept since 1945..."
Avatar
Lais
Haladó
 
Hozzászólások: 602
Csatlakozott: 2006.01.14. 21:14
Tartózkodási hely: Sárbogárd "Lesz Vigasz" city

» 2009.03.19. 15:09

Beírnék én mindenfélét, de rendszerben vannak, és egyenként nem érthetők. Úgyhogy csak ilyen röviddel szolgálhatok. Még kora őszről.

- - -

"Odakint hajnalodik, és látod, te itt vagy, pedig sohasem akartad... sohasem gondoltad, meg sem fordult a fejedben. Egyikünk sem gondolta, bevallom, hogy én sem -- hogy lett így? No, okolni csak magadat okolhatod, mert alábecsültél, mert azt gondoltad, semmi vagyok; te, a tettek embere mit kezdesz valakivel, aki csak beszélni tud a dolgokról, de sohasem teszi őket, aki leírja, milyen a sötétbe merülés és a világ romlása, holott sohasem tette igazán?... igen, azt hiszem, ez benne volt; hogy valahonnan a cselekvőknél mélyebb ismeretem volt mindarról, amit pedig sohasem tettem. No meg az ellentétek vonzása is benne volt a dologban, - mert minek volna több köze egy dologhoz, mint az ellentétének? - és én annyit kevertem a messzeséget és a közelséget, ahogy hol közöm sem volt hozzád, hol a fejedbe láttam, hogy a végére akartál járni. Végtére ez a dolog mozgatója, a titok; és persze ki akarná voltaképpen megérteni, te is csak élni akartad... s ez a varázslóság lényege, amiben talán elmondhatom, hogy otthon vagyok. (Voltaképpen ez a dolog tiszta varázslat, és mindenki varázslóvá válik benne.)  És a kedves lelkem alatt, igen, tudok kígyó lenni, ha akarok, meg kellett tanulnom; először nehezemre esett, de megszokható, és utóbb igen kellemessé is válhat. Valahogy így esett, te, aki hidegrázást kapsz az ilyesféle szövegeléstől, követted a nagy Ismeretlent és eltévedtél az éjjelben. Ez azért mégiscsak vicces valahol. No, de ne tűnjek ilyen lelketlen szörnyetegnek, az igazság az, hogy kellemes szórakozásnál jóval többre sikeredtünk. Ki gondolta volna?... az életben igen különös dolgok eshetnek meg."

"All statements are true in some sense, false in some sense, meaningless in some sense, true and false in some sense, true and meaningless in some sense, false and meaningless in some sense, and true and false and meaningless in some sense."
Avatar
Ygral
Újonc
 
Hozzászólások: 361
Csatlakozott: 2005.07.18. 14:32
Tartózkodási hely: Budapest

» 2009.03.13. 23:55

Nyahm."Idepofátlankodok" egy pár hónapja írt kis... hmm... verssel. :)

"Egy perces néma döbbenet ezer évig

Tágra nyílt szemű félelem ül az utcán, döbbenettel karonöltve
Míg esik az eső, és haldokol a fény, szelíden várnak a semmire.
Millió álom zuhan a földre, nem marad utánuk más, csak mocsok
Amíg bámulom, szárnyam elporlik, azt se tudom, hol vagyok.
Ami szembe jön az utcán, a megtestesült szenvedés csupán.
Ez az érzés olyan, mint az üres házba lépni a temetés után
Vagy amikor a kórházban jön a doktor, és külön szobába hívat
Sajnáljuk, mindent megtettünk, de a saját szíve megölte az agyat.
Kereslek és hívlak, de még egy árva visszhang se válaszol nekem.
Vígasztalni jön a bezárt Ajtó mögül, a saját gonosz, halott énem.
Összetört tükröm cserepein taposva jól esik táncolni, vérző talppal.
Vérző szívvel, vérző lélekkel, majd aludni megyek ha jön a hajnal.
Választ kerestem, kompromisszumkészen, ebben a bálban
De álarc mögé rejtőzve nem tudod, ki is tart a karjában."

"I excuse Mr. Johnson, his a little bit on edge, he hasn't slept since 1945..."
Avatar
Lais
Haladó
 
Hozzászólások: 602
Csatlakozott: 2006.01.14. 21:14
Tartózkodási hely: Sárbogárd "Lesz Vigasz" city

» 2008.08.28. 21:45

 Írok amúgy mostanság, de mivel össze-vissza készülnek a részek, nem lehet őket érteni. Úgyhogy egy régebbi, de önmagában is megálló apróság.

  - - -

Carlyne hat éves volt, és az árnyékával vitatkozott.

- Semmi vagy - mondta a sötét folt neki a saját hangján.

- Te pedig még semmibb. Hiszen engem kell követned. És eltüntethetlek. - körbejárt a lakásban, és felkapcsolta az összes villanyt. Odakint a korai téli sötétség borította a vidéket. A ház üres volt: anyja bevásárolni ment.

- Látod, minél erősebben világítasz, annál sötétebb vagyok. És minél több helyről, belőlem is annál több lesz - és valóban: minden felkapcsolt villannyal eggyel több hang szólt egyszerre.

- Rendben - felelt a lány -, akkor ehhez mit szólsz?

Lekapcsolta az összes fényt, és győzedelmes hangon tette fel a kérdést:

- Na és most - egy kattanás, és tökéletes sötétség telepedett a szobára - hol vagy?

A hang pedig egészen közelről suttogott a fülébe.

- Mindenhol.

Ettől az estétől kezdve rettegett a sötétben. És félt saját hangjától is, ami minden este jó éjszakát kívánt neki.
"All statements are true in some sense, false in some sense, meaningless in some sense, true and false in some sense, true and meaningless in some sense, false and meaningless in some sense, and true and false and meaningless in some sense."
Avatar
Ygral
Újonc
 
Hozzászólások: 361
Csatlakozott: 2005.07.18. 14:32
Tartózkodási hely: Budapest

» 2008.05.26. 13:18

[quote]Thor-Ax

hazugság. Lelkünk mélyén
szomorúság. Egy hely, hol sose

jártunk. Egy kép amit semmiképp

nem vártunk. Ismerős ismeretlenek teteme

  [/quote]Én se vagyok nagy költő de ebben a versszakban számomra tök fura volt, hogy a rímelő szavak a sorok elejére kerültek. Másik oldalt szoktak lenni.
"-...inkább fiatalon épen hamvasztani
-én nem akarok hamvadni
-de azt lehet szórni meg tejbekeverni kakaóporként"
Avatar
Prospero
Újonc
 
Hozzászólások: 33
Csatlakozott: 2007.01.08. 00:41
Tartózkodási hely: Kína

» 2008.05.26. 13:15

Gondoltam felnézek, mert regisztrálva vagyok. Aztán gondoltam, hogy akkor most megpróbálok megint verset írni. Ritka hosszú (3 versszak):

Lehellet finom lelket leltem.
Lehet álom leple telepedett rám
Hogy lehetetlent látomást lássak
Gyönyörű lirdérclányt.

Földöntúli félelem fut rajtam s vájja
Fagyott körmét fejembe mint fény
az éjbe, hadd fájjon feledett emléked
Gyönyörű lidérclány.

Éjfélkor várja a képzelt férj
Jeges ajkát s mély ölét
hogy testét járja át párja kéje
Sikolya térjen vissza az éjbe
S haljon újra e lény
Gyönyörű lidérclány.

"-...inkább fiatalon épen hamvasztani
-én nem akarok hamvadni
-de azt lehet szórni meg tejbekeverni kakaóporként"
Avatar
Prospero
Újonc
 
Hozzászólások: 33
Csatlakozott: 2007.01.08. 00:41
Tartózkodási hely: Kína

» 2008.05.22. 02:12

 A Varázsló felült, és a kezével csendre intette az éneklőket. Azok elhallgattak, és rémülettel tekintettek rá a holdfényben.

- Ti minden éjjelen itt daloltátok az elmúlást, és minden éjjelen sebet vágtatok vele rajtam. Ezért én minden nappalon véreztem; és mit tettem az én véremmel? Halotti énekeket írtam majdani temetésemre és megfestettem leendő sírkamrám falaira a képeket. És ahogy tettem, majdnem úgy is lett. Majdnem megöltetek, de most felkeltem és elcsendesítettelek benneteket. És lássátok, hogy nincs bennem harag és gyűlölet: mert amit tettetek, én is tettem azt, és főként én. De most elmegyek, mert megértettem ezt.

És kisétált a virágoskertbe, ahol a Nyár-Herceg ült, és azt mondta neki:

- Nincs kötésed, tetted bár azokat szóval, betűvel vagy akár vérrel, amit ne oldhatna meg akár a gondolatom is. Nincs pillantásod, tedd azt bárki szemével is, aminél ne lenne erősebb a szemem és nincs szavad, mondtad azt bármily eszesen vagy titokzatosan, amit ne törhetne meg akár a hallgatásom is. Eljöttem, hogy megkapjam, ami az enyém. Nincs okod rettegni tőlem, mert ezer virágod marad, lásd, a többit mind meghagyom neked; ; mert nincs tetted ellenem, amit az én beleegyezésem nélkül tettél volna. De ha ellenszegülsz, tudd: minden pillanat, amikor tőlem félsz, engem táplál, minden gondolatod, ami a veszteséged körül forog, hozzád hívja azt; és ezért jobb, ha hagyod, hogy elhagyjon téged az az egyetlen, amelyiket én magamnak kívánom és amelyik engem magának kíván.

És elindult a holdfényben, hogy utat találjon és találkozhasson mindazzal, amit magának megkért. És elébe állt az ő árnyéka, mondván:

- Ugyan mik ezek a szavak? Miért hiszed, hogy a gondolatod számíthat? A Mind ezt mondja: a gondolat semmi, a tett minden, a Bent semmi, a Kint minden. Verejtékkel kell a boldogságért dolgoznod és szenvedésekkel kell körülvétetned, és ha eleget verejtékeztél és eleget véreztél és eleget könnyeztél, talán magláthatsz belőle valamit a távolban. És azt is mondja: szent a Te és átkozott az Én. Maradj az utolsó a sorban: mert kevés a boldogság a világon, és neked kötelességed lemondani a sajátodról, hogy másoknak jusson. És kövesd mindig a többieket: akard, amit ők tesznek, vagy tedd, amit ők akarnak. Önmagadnak utat adni: levágni magadat az Ezerfejűről és elvérezni. Tűrd, hogy a lábak ugyanoda visznek minden fejet, mert ezek a lábak és ez a test ad neked életet.

- Távozz el tőlem, verejtékezz, vérezz és könnyezz a te boldogságodért, ha így tartja kedved, mert nekem más a döntésem.

- És azt mondd meg nekem: hogyan leszel a Semmiből Minden, ha nem ismered a szavakat, amikkel az emberek beszélnek, ha nem ismered az ő örömeiket és bánataikat és nem osztozol bennük? És mondd meg azt is: mit teszel hát, ha eddig Semmi voltál csupán, ha ezt is leveted, ugyan mi marad belőled?

- Nemde megmondtam én a kevés igaz írásaim egyikében, hogy a csókolthomlokúak megtalálják egymást, és elhallgat bennük a szörnyeteg? Akit én keresek, akit én találok, aki felé úton vagyok és aki énfelém úton van, ahhoz nem kell az emberek, a Mind-fejek, az Ugyanúgy-Mások szavát ismernem, hogy szólhassak vele, mert maga sem az emberek szavaival beszél; és nem kell ismernem az ő örömeiket és bánataikat, mert mások lesznek a mi Mindenségünk alapjai, mint ezek az ismerni sem való apróságok. És elmondom neked, hogy Minden leszek, hogy nagy uralkodó leszek ott, ahová ti sohasem léphettek be; és nem azért, mert megtiltottam, hanem mert a létét sem fogjátok hinni az én hazámnak.

- És miért gondolod, hogy mindez így fog történni, ha mindannyian mást mondunk?

- Mert így döntöttem és így hiszem. És távozz most már el az én utamból, így is túl sok időmet vetted el; menj vissza mögém, mert én vagyok újra az úr és te a szolga.

És eltávozott előle az ő árnya, és szótlanul követte az éjszakában az útkeresőt.
"All statements are true in some sense, false in some sense, meaningless in some sense, true and false in some sense, true and meaningless in some sense, false and meaningless in some sense, and true and false and meaningless in some sense."
Avatar
Ygral
Újonc
 
Hozzászólások: 361
Csatlakozott: 2005.07.18. 14:32
Tartózkodási hely: Budapest

» 2008.05.21. 09:06

[quote]Ygral

Unatkoztam és gondoltam, kicsit komolytalan leszek.

Most már azt is tudom, mihez nem értek. Sose tudtam verset írni, de erre legalább valaki azt mondta, hogy egész vicces. (No persze azért, mert látszik, hogy úgy izzadtam össze a szavakat bele. :D)

[/quote]Tényleg vicces. :D De tök jó!
"I excuse Mr. Johnson, his a little bit on edge, he hasn't slept since 1945..."
Avatar
Lais
Haladó
 
Hozzászólások: 602
Csatlakozott: 2006.01.14. 21:14
Tartózkodási hely: Sárbogárd "Lesz Vigasz" city

» 2008.05.20. 19:23

Nagyon régen voltam már erre, de most végre kicsit felnéztem, úgy tűnik érdemes volt, nagyon szép művek születtek, élveztem őket! Gratulálok nektek.
"Mit tudsz? Te, aki cél nélkül sehova sem jutsz!

Mit vársz? Te, aki hang nélkül állsz és vársz!

Miért sírsz? Te, akinek ha nem mondják magadban bízni se bírsz!

És mondd, mi kell, hogy a Világot így fogadd el?"
FloMaster
Újonc
 
Hozzászólások: 213
Csatlakozott: 2005.10.09. 09:50
Tartózkodási hely: Harta

» 2008.05.09. 00:48

Unatkoztam és gondoltam, kicsit komolytalan leszek.

Most már azt is tudom, mihez nem értek. Sose tudtam verset írni, de erre legalább valaki azt mondta, hogy egész vicces. (No persze azért, mert látszik, hogy úgy izzadtam össze a szavakat bele. :D)

 

Szeme szívembe szúró szörnyű
kés. Kacagása kritikus: kínos
már minekünk, mi megszoktuk:
ennyire elvetemült eszközöktől emésztetteket (esetünkben engem)
siratni szokás, s
nem nevetni. No
persze pofázhatok pedagógiailag
mindenféle morális marhaságot magának,
sosem szokta szavaimat szívlelni,
kegyetlen kisasszony. Kaparta karmokkal
látványával lekötözvén lelkemet,
hová halálnak halála holdtöltekor hálni hazatér; hazug
szavai simogatásával sajgó sebeket súrolt
oldalamba; ostobán olvadozva olvasnivalót
gyártottam – gyatrát –, gyászolva gyengeségem. Gyümölcstelen
volt vágyakozásom, virginális vadvirágom; változás
igényeltetik immáron irányodban. Inkább irányt
módosítok, megkörnyékezek másokat. Másképp
kellene kijöjjek kalandjaim
szerencsétlen szériájából.

Hát
Ég
Önnel.

"All statements are true in some sense, false in some sense, meaningless in some sense, true and false in some sense, true and meaningless in some sense, false and meaningless in some sense, and true and false and meaningless in some sense."
Avatar
Ygral
Újonc
 
Hozzászólások: 361
Csatlakozott: 2005.07.18. 14:32
Tartózkodási hely: Budapest

» 2008.05.05. 18:10

Sziasztok!

Új vagyok még itt és gondolom ide is beköszönök egy verssel. Nem vagyok nagy költő, de remélem tetszeni fog nektek.

 

Mit érez egy számkivetett?

 

Sok világban van hiba,
Rengeteg a galiba.

S mert mi vagyunk a takarítók,

Nekünk kell rosszból csinálni a jót.

 

Feladatunk nem egyszerű,

Járni a realitásokat de keserű.

Barátságok kötetnek,

S néha a szívek törnek.

 

Kiderül, hogy valaki,

Akit segítőnknek hittünk,

Csak egy alamuszi.

Minden mit eddig tettünk,

 

hazugság. Lelkünk mélyén
szomorúság. Egy hely, hol sose

jártunk. Egy kép amit semmiképp

nem vártunk. Ismerős ismeretlenek teteme

 

díszíti-e falat. Lelkünkben a düh heve,

csalódottsággal kevered.

Új helyzet, új barátok
Semmi mást nem várok.

 

Komor világok ismét,

Sehol nem látom a végét.

Halálom talán közel,

szerelmem úgy se megy el.

 

Látom már a véget,

A nagy világot, a fehéret.

Senki nincs segítsen,

teste melegével hevítsem.

 

Ismét egyedül vagyok,

Nem tudom hova haladok.

Egy biztos csak az ismeretlen,

viszlát hát szerelmem.

 

Thor-Ax
Újonc
 
Hozzászólások: 1
Csatlakozott: 2008.05.02. 20:20

» 2008.04.28. 03:26

Deviancia /Tavasz van/

Tavasz van tavasz van
Élet illat fakad
Tavasz csak akkor van
Ha kócos a hajad
Egyszer majd tél is lesz
Mert Gaia még enged
De tavasz már nem lesz
Ha betűröd az inged
Always arisin' over moulderin', enlightened swear,
never a light can die, Dark Lantern, darklin' in light...
Spora
Újonc
 
Hozzászólások: 16
Csatlakozott: 2007.08.25. 12:08

» 2008.04.04. 00:35

Nem sok, de ennyi jött, és legalább igaz.

- - -

Milyen különös, gondolta, hogy amikor tükörbe nézünk, nem önmagunkat akarjuk meglátni benne, hanem azt, amilyennek mutatkozni akarunk mások előtt; valójában azt ellenőrizzük, elég gondosan tettük-e fel az álarcunkat, mielőtt kilépnénk az otthonunkból, ahol önmagunk lehetünk, a világba, ahol szüntelenül szerepet kell játszanunk.

Ez az arc viszont, az űzött tekintettel, az évek során egyre feltűnőbbé váló aránytalanságaival, egész szürreális rendezetlenségével, háttérben a csillagos éjszakába forduló ürességgel, valódi tükrözése volt szemlélőjének. Csapnivaló hangulata ellenére sem tudta megállni, hogy ne nevessen fel a gondolaton: az emberek egyetlen tükröt sem tűrnének meg maguk körül, ha azokban tényleg önmagukat látnák.

- - -

Majd egyszer ezekből lesz ám valami hosszabb, ha sem lusta sem ötlettelen nem leszek...

"All statements are true in some sense, false in some sense, meaningless in some sense, true and false in some sense, true and meaningless in some sense, false and meaningless in some sense, and true and false and meaningless in some sense."
Avatar
Ygral
Újonc
 
Hozzászólások: 361
Csatlakozott: 2005.07.18. 14:32
Tartózkodási hely: Budapest

» 2008.03.13. 15:30

Kain

A halál sosem csendes,
mert a gyilkos lelke őrjöng,
s Te látod kiért mosom kezeimet.

Te formáltál, teremtettél,
s tudtad, mohóságom határtalan,
mégis mézédes bort öntöttél
lelkemnek parazsára.

Én azt adtam, mi enyém volt,
talán joggal taszítottad el,
s ölelted magadhoz testvéremét,
de a csalódottság csókolta lelkemet,
csupán érted ontottam önnön véremet.

Kérdezed, pedig tudod,
hogy én vagyok a Fiú,
kiben megingott atyja bizalma,
s kinek anyja átkozza,
hogy méhének gyümölcse lett.

Örök létre kényszerítesz,
hogy sose feledjem
neked nem vagyok gyermek,
megvetsz, s nem szeretsz.
Megbélyegzel, hogy nevemet
senki se merje szájára venni.

Egy óhaj a végzetért,
egy könny a holtakért.

Nincs bűntudatom.
Covered Wishes
Újonc
 
Hozzászólások: 1
Csatlakozott: 2008.03.13. 15:26

» 2008.03.01. 16:40

Nem rossz:D Egyébként nem, van már 40 versem, bár ebben a hónapban alig 4-et írtam... de sebaj. Meg a regényemmel haladtam februárban 26 oldalt... 
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?
AmJane
Újonc
 
Hozzászólások: 33
Csatlakozott: 2006.12.12. 21:35
Tartózkodási hely: Pécs

» 2008.02.25. 00:35

Mindenki alkotói válságban van?

Mondjuk én is. Ennyit préseltem ki magamból egy hónap alatt...

- - - 

Egy virágról álmodtam, amely a semmi közepén áll. Szeret, nem szeret, hajtogatja, és könnyezve próbálván megtudni, vajon ő maga miként érez, önnön fogyhatatlan szirmait tépdesi az örökkévalóságig...

"All statements are true in some sense, false in some sense, meaningless in some sense, true and false in some sense, true and meaningless in some sense, false and meaningless in some sense, and true and false and meaningless in some sense."
Avatar
Ygral
Újonc
 
Hozzászólások: 361
Csatlakozott: 2005.07.18. 14:32
Tartózkodási hely: Budapest

» 2008.01.02. 10:55

Két részletben másoltam be, mert kissé hosszú lett...

 

Éji Kívánság

( A Nightwish dalcímeinek fordítása nyomán)

 

Gyógyuló sebeinket újra és újra feltépik a fájó emlékek,

Próbálják eltűntetni a szakadékot, mi minket megtéveszt.

Azt hisszük, az utálat örök, halhatatlan,

Barátságunk véget ért, szívünk hajthatatlan.

 

Ott volt a sok közös emlék, rengeteg pillanat,

Bár ezek is hamarost tovaillannak.

Mégis örülnék, ha megkeresnél

Ha újra barátodként szeretnél.

 

Küzdj a szívért, mi egyszer tiéd volt!

Harcolj a névtelenért, ki már holt!

Óceánlélek, tépd le láncaid!

Kívánságmester, ne feledd álmaid:

 

Az élvezet sötét játékot űzött velünk,

Szívünkből született századgyermekünk,

Egyszer rég közénk ereszkedett az első bukott angyal,

Szirének születtek az óceánban dalainkkal.

 

Ne feledd ezeket, indulj inkább, keress!

Örök álomba el ne szenderedj!

Utad közben, ó áldd meg a gyermeket,

A halál szülte művészt, ki csakis te lehetsz!

 

A zenéd egyszer szívem közepévé vált,

S azóta új otthonra testemben nem talált.

Várom hát, hogy ideérj, de csak hét napod van,

Különben versenyezned kell a farkasokkal!

 

Küzdened kéne helyettem szíveddel, lelkeddel,

Akkor is, ha minden remény végén hagynak el.

Bízd magad a vándorra, hisz az Északi Csillag elveszett!

Hozd a barátainkat, engedd, hogy énekeljek neked!

 

Bár ajkaim még mindig ugyanoly pirosak,

Feledd el nimfomániás gondolataidat!

A fehér éjszaka fantáziája kérdi vad kéjjel

Azt, mihez nincs jogom: Hol voltál múlt éjjel?

 

Túl a dombokon és még tovább

Találkozunk, vagy a Pokol Bolygóján.

A Mennyország mezeiről nem is álmodhatunk,

Mert hattyúszív és hattyútánc az, miről szól dalunk.

 

A szunnyadó Nap most nem mutathat irányt,

Mert ő lesz az, aki elhozza az éjszakát.

Vele együtt ébred majd az alvajáró,

Fellegekben sétáló, Holddal táncoló.

 

Az utolsó a vadonban, ki segíthet neked,

Ki kalauzol, hogy visszatérhess a tengerhez.

A vadság esküje kötelezi, szigetlakó ő,

Légvárépítő, a valóság elől menekülő.

 

Kalandvágyad segít, nem fogsz meghátrálni,

S messze Lappföldtől rám fogsz találni.

Átvezet majd a Saharán, lagúnákon, s tündeösvényeken,

Megtanulod tőle, hogy halhatatlan az égi szerelem.

 

Mit ő ad neked, örökre tiéd marad,

S a porléptekben szíved felém halad.

Ne csodálkozz azon, mit a holt kertekben látsz,

Csónakot épít ott régóta egy ács.

 

Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?
AmJane
Újonc
 
Hozzászólások: 33
Csatlakozott: 2006.12.12. 21:35
Tartózkodási hely: Pécs

» 2008.01.02. 10:53

A fáraó halála napján majd beüti az utolsó szeget,

S Tutankhamen eme vitorlásán az Orion felé evez.

Csillagrománcról álmodozik a koronázatlan úr,

S még ő is tudja, hogy volt egyszer egy trubadúr,

 

Ki tudta, miért énekli a fülemüle a halott fiú versét,

S most rajtad a sor, hogy megoldd ezt a rejtélyt!

Az ördög, és a mély, sötét óceán az, mi nyomra vezet,

Ha már a rejtélyfejtő az éjben keresgél, s nem segíthet.

 

Élvezet és opera, mindkettő a tragédiáért,

A mohóság nagymestere megkínoz, de téged meg nem ért.

Feladata megölni az álmodót, a segítődet, kínszenvedést okozni neki,

Kopár, kegyes nyomorúságba dönteni, hisz a testvérgyilkos ezt megteheti.

 

Ha megöli, ő lesz a tizedik, ki elhull,

Nem lesz vezetőd, az élet elárul.

A patak szűzének vére kezedhez tapad,

A reménynél magasabban egy folyó elapad.

 

Félek, hogy nem érsz ide, annyi feladat vár rád!

Meg kell még találnod például az a ládikát,

Mi a csodák sötét titkait őrzi,

Amit irántad érzek, mindezt tetézi.

 

Az álomcsavarral eljő’ a mély, csendes teljesség,

Könnyű táncot lejt akkor a szörnyeteg, s a szépség,

A rombolás szimfóniája szól keringőjük alatt,

S míg nem figyelnek, az operaház fantomja elszalad…

 

Ezt kell megakadályoznod, a világ siratottjának bukását,

A kapzsi érzelemölő törvényeit, s hatalomra jutását.

A varjú és a harcos is keresztezik majd utad,

De a reménytelenség megmarad örök pillanatnak,

 

A piros fény a szememben vérkönnyeim nyoma,

Mert látom kínodat, s tudom, nem érsz ide soha.

      Pedig élned kell, hogy elmondhasd a mesét,

Hogy észrevehesd a szörnyeteg szépségét.

 

Te legyőzöl mindenkit, de túl későn érsz ide,

Az égető lángok ölelése máris oly hideg!

Mert a magas reményeket nem értem el,

Fájdalmadat ésszel nem értem fel…

 

Kívántam, gyere, boríts be, s legyen egy angyalom,

Ha már szívem, lelkem csupa gonoszság, sok-sok gyom.

Eva, az én bűnöm egyre gyengül, haldoklik kicsiny teste,

Sírja a torony lesz, hol költő és inga találkozik este.

 

Mert odaérsz, de csak utolsó sóhajának ritmusát hallod,

Az amarántot még mindig kezedben tartod.

Már csak egy dolog áll közénk: Eva én vagyok.

’Viszlát Szépség’, egyre ezt hajtogatod,

 

Én pedig lassan csak egy emlék vagyok

De csillagom az égen örökké ragyog.

Hogy figyeljem fentről, mily csúful elárulsz,

Bár tudom én, hogy inkább egyre jobban elárvulsz.

 

Azt hiszed, pótolhatsz engem, de helyem szívedben

Örökké ott lesz, dalom vihara ott tombol lelkedben,

Látom, hogy mikor hazaérsz, elmondasz egy fohászt,

Majd csillagom hátat fordít, s én egyedül sétálok tovább.

 

Szabó Anna

2008. 01. 01.



 

 

Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?
AmJane
Újonc
 
Hozzászólások: 33
Csatlakozott: 2006.12.12. 21:35
Tartózkodási hely: Pécs

» 2007.12.12. 12:49

 Öhm, megint bátorkodtam betenni ide egy versemet, ha nem gond...

 

Bölcsődal és Siratóének 

Elpazarolt, kínzó, keserédes évek,

Néhány bölcsődal, és egy siratóének,

Íme hát a kezdet, és lásd most, ez a vég,

Ne keresd a jót, itt a Pokol tüze ég!

 

Emléked nem őrzi semmi gyermekkorodból,

Nem maradt semmi abból az ártatlan romból,

Mivé akkor téged tett az elhanyagolt léted,

A sok magány, s viszontagság, mit meg kellett élned.

 

Mit mindenki a legszebb korszaknak könyvel el,

Te is emlékszel, de csak keserű könnyekkel.

Megvívtál ezernyi csatát szíveddel, lelkeddel,

Hogy végül a fájdalmat egy lepellel fedhesd el.

 

Csupa rossz emlék, mit szívedben régóta cipelsz,

Akkori ártalmak, melyeket magadon viselsz,

Mintha egy kést forgatnának lelkedben, úgy fáj,

De a kín elviselését megtanultat már.

 

Segített benne a sok szidalmazó szó,

Mikor úgy érezted, meghalni volna jó,

De végül sikerült úrrá lenned magadon,

Így sosem feszült kötél gyönge, csupasz nyakadon.

 

Megerősített a megannyi végigsírt éjszaka,

S a felnőttek, - a gonoszak – erős hada.

A rágalmak, melyek mind hitvány hazugságok,

Melyekre gyűlöleten kívül nincs más ok.

 

Rabláncon tartott vissza büszkeséged,

Melynek okán magad mindig megvédted.

De véleményed nem számít, az egy távoli álom,

Ha kimondtad, rögtön rövidebbre fogták rabláncod.

 

Te csak tűrtél, s reméltél, hamar felnőttél, szabadságot érdemeltél,

S amint szárnyaid alá fújt az őszi szél, felszálltál, elmenekültél.

Leéltél egy életet, mely csupa zord emlékre épült,

Így hiába vártad, hogy jobb legyen, az sajnos sosem szépült.

 

Most, hogy már fentről, tágasabb térből nézel le a földre,

Látod, nem voltál egyedül, nem foghatják meg a szörnyet,

Mit az emberek kegyetlensége szült, s a gyerekekre vetette magát,

Hogy kiirtsa a boldogságot, és a gyermeki ártatlanságnak írmagját.

 

A gyermekkor nem maradt már más, mint…

Elpazarolt, kínzó, keserédes évek,

Néhány bölcsődal, és egy siratóének,

A kezdet csak fájdalom, és Megváltás vég,

A gyermeki szívekben a Pokol tüze ég!

 

Sz.A.

2007.12.01. 

Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?
AmJane
Újonc
 
Hozzászólások: 33
Csatlakozott: 2006.12.12. 21:35
Tartózkodási hely: Pécs

» 2007.11.30. 23:39

Folytassuk az antik verselést:) Egy újabb hexameter, az épp aktuális évszakról; fogadjátok szeretettel. 

Téli hexameterek 

December 

Faggyal jött a december. Pattan az északi szélben
mind a jeges, dermedt fűszál; dércsípte bogyókkal
játszik a tél odakint, s a sötét lassan közeleg, már
szürkül az ég, ám tiszta fehéren táncol a hó, nézd,
hogy kavarog: látod, csodaszép az idén a karácsony!

Január 

Zord az idő és forralt bort töltök poharamba,
késként vág a hideg, sík korcsolyapálya az utca;
néha kicsit megroppan az ablak, ráfagy a pára,
s mint őrült művész ecsetével a jég odanyúlt és
száz vacogó rózsát festett az opálos üvegre.

Február 

Úgy nyikorognak a léptek, mint olajat sose látott
régi fogaskerekek, s ki-be járkál pár zabolátlan
szélfoszlány a kabátom alatt és megdideregtet.
Néhány kékre fagyott jégcsap néz rám a tetőkről:
nincs még itt az idő, és várnom kell a tavaszra. 

2007-11-20

 
honlapom: http://www.gportal.hu/portal/alcar/
Alcar
Újonc
 
Hozzászólások: 115
Csatlakozott: 2005.05.12. 11:12
Tartózkodási hely: Veszprém

» 2007.11.25. 15:34

[quote]Alcar

Emese írta: "Nekem tetszik. Alcar neked azért nem, mert a vers formája meg hasolnók voltak a megítélési alapjaid. Szerényke és elcsépelt üzenete nekem azért tetszik mert hasonló helyzetben vagyok."

Kedves Emese, nem egészen... Az üzenete nem volt elcsépelt (nem olvastad jól szvsz, amit írtam), azzal nem is volt semmi bajom, hanem a megfogalmazás módja egyes helyeken, illetve valóban formai dolgok; olyanok, amik a verset valóban verssé - jó verssé - teszik. Hasonló helyzetben én is voltam... nyilván hasonló gondolatokkal.
DarkBarbie megkérdezte, nekünk hogy tetszik, hát én leírtam:)

[/quote]::smile::
Emese
Újonc
 
Hozzászólások: 243
Csatlakozott: 2006.12.25. 15:12
Tartózkodási hely: Kolozsvár

» 2007.11.25. 10:34

Emese írta: "Nekem tetszik. Alcar neked azért nem, mert a vers formája meg hasolnók voltak a megítélési alapjaid. Szerényke és elcsépelt üzenete nekem azért tetszik mert hasonló helyzetben vagyok."

Kedves Emese, nem egészen... Az üzenete nem volt elcsépelt (nem olvastad jól szvsz, amit írtam), azzal nem is volt semmi bajom, hanem a megfogalmazás módja egyes helyeken, illetve valóban formai dolgok; olyanok, amik a verset valóban verssé - jó verssé - teszik. Hasonló helyzetben én is voltam... nyilván hasonló gondolatokkal.
DarkBarbie megkérdezte, nekünk hogy tetszik, hát én leírtam:)

honlapom: http://www.gportal.hu/portal/alcar/
Alcar
Újonc
 
Hozzászólások: 115
Csatlakozott: 2005.05.12. 11:12
Tartózkodási hely: Veszprém

» 2007.11.24. 22:33

[quote]DarkBarbie

Hali. Ezt a verset a napokban szedtem le a netről:

Nem mondasz semmit, nem kérdezel.
Nem hallod hogy hozzád szólok.
Nem látsz, csak nézel engem.
Pedig mindenem a tiéd.
Remegő kézzel nyújtom feléd a lelkem,
de nem érted mit akarok.
Azt mondom: "elég..."
Azt mondom: "menj..."
Azt mondom: "hagyj..."
Pedig csak arra vágyom: "szeress..."

Szerintem nagyon jó vers ^^ Nektek mi a véleményetek? ::wink:: Hali. ::wave::



Szerk.: Liss

[/quote]Nekem tetszik. Alcar neked azért nem, mert a vers formája meg hasolnók voltak a megítélési alapjaid. Szerényke és elcsépelt üzenete nekem azért tetszik mert hasonló helyzetben vagyok.
Emese
Újonc
 
Hozzászólások: 243
Csatlakozott: 2006.12.25. 15:12
Tartózkodási hely: Kolozsvár

» 2007.11.24. 09:55

Hmm. Darkbarbie, őszintén? Nekem sehogy. A gondolat okés, és még azt sem mondom, hogy nincs jól megfogalmazva; egyszerűen annyi, hogy nem sok versszerűséget látok benne. Túl egyszerű, úgy értem, ha verset írok, akkor nem úgy beszélek, mintha a barátommal csevegnék... ez a "nyújtom feléd a lelkem" c. rész meg borzalmasan közhelyes (azaz, kb 86 ezren leírták eddig).

Ettől még tetszhet persze valakinek; az én véleményem nyilván szubjektív, és csak egy a sok közül. Tehát: szép gondolat, olyan, amit érdemes csiszolgatni, mert LEHET belőle jó verset írni; így, ebben a formában szvsz nem az.

... és hogy ne csak a számat (billentyűzetet) tépjem, a hülye "kritikákkal", itt egy cucc.

Ütközés

Van, aki fél, ezért van bezárva.
Van, kit közönye ítél némaságra.
Van, ki nem látja értelmét. Hallgat.
Van, ki magában sikolt egy halkat.

Félek. Hallgatok is, és néha
sikoltok egy nagyot:
Én nem az vagyok, akinek
hazudtatok!

Jó pillanataimban abban bízom,
hogy hátha…
De hiába
nyitom a számat szelíd szóra.
Ma már minden, MINDEN csak
ütközőzóna.

2007-09-21

honlapom: http://www.gportal.hu/portal/alcar/
Alcar
Újonc
 
Hozzászólások: 115
Csatlakozott: 2005.05.12. 11:12
Tartózkodási hely: Veszprém

Következő
cron